Régimódi dolog-e a portré? Lehet-e modern egy arckép?
A portré vagy más néven arckép festmény az egyik legrégebbi téma a művészetben. A portré célja, hogy egy élő vagy már halott embert ábrázoljon. A portré szorítkozhat az arcra vagy a felsőtestre, de akár egész alakos is lehet. A festmény mérete jellemzően életnagyságú vagy kisebb. A klasszikus portré a fej helyzete szerint lehet szemből ábrázolt (en face) és oldalnézeti (en profil). A portré bármilyen stílusban készülhet és híres vagy ismeretlen, de minden esetben létező, embert is ábrázolhat.
Ugyan a portré kimondott célja az ember ábrázolása, sosem szorítkozott pusztán a hasonlóságra. Az ezen túlmutató igény még az olyan realisztikus művészeti ágakban is megvan, mint a fotográfia. A jó portré nem pusztán az ábrázolt ember képmása, hanem lelki, erkölcsi és szellemi megjelenítése is. Akkor válik igazán kifejezővé az alkotás, ha rátekintve az ember lényegét, személyiségét is átérezzük a képi megjelenítésen felül.
Pont ez a kitétel jelenti azt, hogy egy portré önmagában nem régimódi, csak akkor ha ábrázolásmódjában eleve feladja annak esélyét, hogy egy mai embert a jelen környezetében és stílusában mutasson be. A portré lényege akkor veszik el, ha az embert szándékosan kiemeli környezetéből és másnak próbálja mutatni. Művészi alkotás jöhet létre, de a személyiség elemeinek érzékeltetése biztosan nem valósul meg. A portré jellemzően figuratív ábrázolás, de a lényeges hatások kiemelése és azok a kívánt összkép eléréséért történő valószerűtlen torzítása akár az absztrakt megoldások felé is elvezetnek.
A portré műfaja, bár hagyományosnak számít, mégis korszerű és modern megközelítést is képes felölelni, ahogyan ezt Manajló András „Éteri Elmélkedés” című alkotása is példázza. Ez a teljes alakos női portré, amely az absztrakt expresszionizmus stílusában készült, túlmutat a hagyományos portréfestészet korlátain. Manajló művészete az absztrakt kifejezésmódokkal új szintre emeli a portrékészítést, ahol a fizikai megjelenítés helyett a modell személyiségének és belső világának mélyebb rétegei kerülnek fókuszba. A mű nem csupán az ábrázolt személy külső jegyeit örökíti meg, hanem azokat a finom érzelmi és szellemi árnyalatokat is, amelyek az egyén lényegét alkotják.
Manajló András „Éteri Elmélkedés”
100 x 100 cm, olaj és akril / vászon.
„Az ‘Éteri Elmélkedés’ megalkotásakor a múlandó szépség és a magányban rejlő fennkölt méltóság ihletett meg. Ezzel a művel arra törekedtem, hogy megörökítsem a belső szemlélődés múló pillanatát, amikor az alak elmerül a gondolataiban, talán azon töprengve, milyen helyet foglal el az univerzumban vagy élete milyen irányokba tarthat.
A háttér arany árnyalatai és összetett textúrái a minket körülvevő világ káoszát és szépségét képviselik, amelyeket a mindennapi rohanásban gyakran nem veszünk észre. Ezzel szemben az alak formája minimalista vonásokkal kiemelkedik egyszerűségében és kecsességében – egy nyugodt jelenlét a létezés forgatagában. Ez a festmény az emberi létezés meghatározó csendes erejének és elmélkedő pillanatainak a tisztelgése.” – Manajló András festőművész
A kortárs festmények számára az ábrázolási technikák tárháza áll rendelkezésre egy portré megalkotásához és pont az a művészi feladat, hogy ezen eszközök közül választva sikerüljön az ember természeti, mély lényegét megragadva megjeleníteni a modellt. Nem csak a stílusok, de az anyagok és technikák keverése is lehetővé vált és a mesterséges intelligencia művészi felhasználása is új távlatokat nyithat.
Portré tehát pont addig lesz, amíg az emberiségben megmarad az igény saját személyiségünk ábrázolására. Amíg ez az igény megvan, a művészek új és új kifejezésmódokat fognak keresni arra, hogy az adott világ és kor világ fényében ábrázolják az embert.
